Eseménynaptár

«
2024 Április
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
9
10
11
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
     
Nincs esemény!

VP6-7.2.1-4.1.2-16 azonosító számú "Külterületi helyi közutak fejlesztése,önkormányzati utak kezeléséhez, állapotjavitásához, karbantartásához szükséges erő -és munkagépek beszerzése

Külterületi helyi közutak fejlesztése VP6-7.2.1.1-21

 

Szociális alapszolgáltatások infrastruktúrájának bővítése, fejlesztése

Az egészségügyi alapellátás infrastrukturális fejlesztése

A Sió vízi turisztikai fejlesztés I. üteme

Sió-mente kerékpár turisztikai fejlesztés I. ütem

Közösségi internet hozzáférési pontok fejlesztése, szolgáltatási portfóliójuk bővítése

KÖFPO-1.2.1-VEKOP-16-2016-00031 Simontornya Város Önkormányzat ASP központhoz való csatlakozása

EFOP-1.1.3-17 Nő az esély – foglalkoztatás a Simontornyai Idősek Otthonában

A vár története

A simontornyai vár története
 
Salamon fia Simon alországbíró Kun László uralkodása idején, 1277-ben tornyot építtetett a településen, és később a város Simonról és a toronyról kapta a nevét: "Simontornya".

Simon fiú örökös nélkül halt meg, így a vár I. Károly királyra szállt, aki 1324-ben Hench fia János mesternek adományozta. Az ő halála után fia, Miklós örökölte a birtokot.

Miklós végrendeletében Lackfi István erdélyi vajdára és fiaira hagyta a várat.
A Lackfiak a középkori Magyarország legnagyobb jelentőségű családjai közé tartoztak, továbbfejlesztették a kastélyt, az átalakítás után a vár a Nagy Lajos-kori Magyarország egyik legjelentősebb birtokközpontjává vált.

1397-től a vár tulajdonlásáért hosszabb ideig tartó pereskedés indult, míg végül 1426 körül a Garai család birtokába került, és 1482-ig maradt az övék. Amikor az utolsó Garai (Jób) fiú nélkül halt meg, a vár a királyra szállt, aki feleségének, Beatrix királynénak adományozta.

Az 1500-as évek elején Gergellaki Buzlay Mózes, Mátyás király diplomatája és a Jagellók főudvarmestere szerezte meg Simontornyát. A vár ekkor élte fénykorát. Buzlay Mózes már fiatalon megfordult Európa több fejedelmi udvarában, így alkalma volt megismerkedni a kor reneszánsz udvari kultúrájával, és ennek a szellemében nagy igényességgel építtette fel a maga reneszánsz várkastélyát.

Buzlay halála után özvegye, Podmaniczky Anna örökölte a várat, majd Zápolya János egyik híve kapta meg adományul. Az ő birtoklásának az 1545-ben bekövetkezett török megszállás vetett véget.

Simontornyát a török 150 éven át folyamatosan birtokolta.
A török hódoltság után 1702 és 1704 között nagyszabású átalakításokkal a vár reneszánsz állapotát teljesen megváltoztatták, és erődítménnyé építették át.

Az így megerősített vár a Rákóczi-szabadságharc küzdelmeinek egyik fontos támaszpontja volt. Több évi ellenállás után 1709 augusztusában az osztrákok nehéz ostrom után elfoglalták, és a védőit kivégezték, illetve bebörtönözték.

1717-ig osztrák, majd olasz csapatok tartották megszállva. Ekkor a vár katonai jellege megszűnt és új tulajdonosa, a Styrum Limburg család vette birtokába.

1764-ben kastélyt építtettek a templom mellett, a várkastélyból kiköltöztek, és uradalmi magtárnak használták.

A Styrum Limburg család kihalása után Simontornya egy időre az Esterházyak birtokába került, majd 1821-től az 1860-as évekig a bécsi eredetű Sina bankárcsaládé lett, akiktől a gróf Wimpffen család örökölte.

Az 1930-as években a zirci apátság vette meg, s bérbe adta a Simontornyai Bőrgyárnak. A várból bőrgyári raktár, a mellé épített félnyeregtetős toldalék épületekből szükséglakás lett.
A vár helyreállítása 1964-ben megkezdődött és 1975-ben fejeződött be, azóta látogatható.
 

Neosoft