Eseménynaptár

«
2017 November
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
  
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
12
13
14
15
16
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
   
Nincs esemény!

Szociális alapszolgáltatások infrastruktúrájának bővítése, fejlesztése

Településrendezési terv módosításainak dokumentumai

INTEGRÁLT VÁROSFEJLESZTÉSI STRATÉGIA

Simontornya 2009 Konzorcium honlapja

A ferences rendi kolostorról bővebben

A simontornyai ferences rendi kolostor   (Takács Viktor-10.g-s tanuló 2001-ben írott munkája)

 

Azok a férfiak és nők, akik életüket Istennek akarták szentelni, gyakran szerzetesrendbe léptek és annak szabályai szerint éltek. Pontos napirend szerint közös imával és munkával töltötték idejük nagy részét, és nem hagyták el a kolostor területét. Több mesterségben élenjárva példát adtak környezetüknek, krónikákat írtak és tanítottak.

Később más típusú kolostorok is alakultak. A városi lakosság vallásos igényeit a kolduló rendek (ferencesek, domonkosok) elégítették ki, az utóbbiak közé sorolhatók a XV. századi simontornyai kolostorlakók is. Gergellaki Buzlay Mózes telepítette le őket a közben várossá fejlődött Simontornyára, de a török uralom elől hamarosan elmenekültek.

A török „veszedelem” kiűzése után ferencesek érkeztek Simontornyára. A veszprémi, a székesfehérvári majd a boszniai ferences barátok tartottak itt istentiszteleteket, és ápolták a város hitéletét. Ezt követően a simontornyai plébánia adminisztrációját a mariánus ferencesek karolták fel 1720. szeptember 20-i kezdettel. Végül is az ő emléküket őrzi a kolostor.

Styrum Miksától, az akkori földesúrtól kértek telket az új templom építésére, mert a régi felett ugyancsak eljárt az idő. A szegényes anyagi körülmények között élő ferencrendiek csak lassan tudták előteremteni az építéshez szükséges anyagi fedezetet, pedig Dunaföldvárról szinte ingyen bocsátották a faanyagot és a téglát a ferencesek rendelkezésére. Hamarosan, 1728. június 28-án elkezdődhetett az építkezés, melyet 1766-ban fejeztek be. „Az altalaj mocsaras volta miatt az alapzatot erős tölgyfagerendákból levert pilotákra rakták és a szentély alatt kriptát is építettek. Eredetileg a 16 rendtag számára volt benne fülke, de később világiakat is temettek bele” (Dr. Kiss István: Simontornya krónikája)

A templom könnyű barokk épület. Homlokzatán órapárkányos toronnyal, gazdag díszítéssel. Tolna megye legszebb freskóit őrzi, melyek 1775 előtt kerültek mai helyükre.

Közvetlenül mellé épült a zárda, melyet eleve úgy emeltek, hogy sok rendtag tudjon benne élni. Az emeleten 10 szobát tartottak fenn a növendékeknek, akiket maguk tanítottak, képeztek ki. Számukra a belső udvaron lévő tanterem és könyvtár nyújtott segítséget. A könyvtár könyvkészlete meghaladta az ezret, nagyrészt latin teológiai forrásmunkákból és filozófiai művekből állt. 1760 és 1845 között a helyi és környékbeli földesurak jelentős adományokkal támogatták a rendet, s ehhez még a hívek sokasága is hozzájárult.

Miután II. József császár rendeletileg eltörölte a munkát nem végző szerzetesrendeket, a simontornyai is hanyatlásnak indult. Néhány év múlva ugyan némi fejlődés figyelhető meg, de a nép kitartása és a rend hitbuzgósága jócskán alábbhagyott. Nem véletlen tehát, hogy a XIX. században itt már csak három fráterre és négy páterre csökkent a rend létszáma.

Az 1900-as évek elején a mariánusok kezéről a kapisztránusok kezére jutott a simontornyai egyház, ami hitéletére nézve jó hatással volt. Az elkövetkezendő néhány évtizedben jelentős fejlődésnek indultak az egyházi, rendi és a polgári szervezetek.

Az államosítás után a zárda -a katolikus egyház kezéből kikerülve- az állami oktatásban játszott fontos szerepet.  Az épület kollégiumként funkcionált -napjainkban is e célt szolgálja-, s ad otthont a Simontornyán működő középiskola vidékről bejáró diákjainak.

A kolostor északi szárnya jelenleg étkezdeként (napközi otthonként) működik, s ez nagyban növeli az épület kihasználtságát. Így tudják biztosítani a diákok étkeztetését, az önkormányzati és személyes találkozók, rendezvények (esküvők, találkozók, ünnepségek) vendégeinek ellátását. Természetesen a zárda nemcsak privát események, de a mindenki számára egyaránt fontos versenyek, találkozók és egyéb összejövetelek lebonyolítására is alkalmas (sakkversenyek, bálok, klubdélutánok).

A fentebb említett már meglévő és rendszeresnek mondható kihasználtságot némi fantáziával tovább növelhetjük. Az épület szerkezeti felépítését figyelembe véve, egymástól függetlenül -akár egyszerre több helyszínt igénybe véve- is lehetne hasznosítani a területet.

Mivel az épületegyüttes Simontornya egyik legnagyobb, a köz szolgálatában lévő tulajdona és közel-távol az egyik legegyedibb múltú és hangulatú terrénuma, méltó helyként szolgálna pedagógiai, kultúrtörténeti és efféle összejövetelek konferenciatermeként. Középkori hangulata és a hely szelleme indokolttá tenné különféle színjátszó társulatok fellépését, misztériumjátékok előadását. Tekintve, hogy katolikus templomunk Tolna megye legszebb és országos viszonylatban is elismert barokk szentély, nem lenne csoda, hogy a már-már kihaló félben lévő egyházi játékokat, az üdvtörténet fontos megállóit itt ismét színre vinnék (misztériumjátékokat, virágkarneválokat, felvonulásokat). A katolikusok leglátványosabb egyházi ünnepeinek nagy hagyományai vannak még napjainkban is az azokat híven ápoló régi keresztény gyülekezetekben.

Ha jobban belegondolunk, az ötlet nem is olyan vad és hihetetlen, hisz a bajor oberammerganban a passiójáték egy létező turisztikai látványosság. A színházi játékok nemcsak egyházi megközelítésben lennének sikeresek. Az épületegyüttes által körbezárt udvar rendbetételével, minimális felszerelésével alkalom adódna alternatív színházi előadások és amatőr színjátszó csoportok fellépésére. Ugyancsak első rangú helyszíne lehetne kiállításoknak, történelmi tárlatoknak is. Mindezeket más intézmény falai között is le lehetne bonyolítani, de a kolostor olyan többlettel töltené meg a kiállításokat, amit semmi más nem tudna biztosítani.

 

 

A Lymburg-Styrum család kihalásával Simontornya az Esterházyak birtokába került, majd 1820-ban Sina Simon bécsi bankár vásárolta meg.

 

Simontornyán a szőlészet, borászat több évszázados hagyomány. A hegyközség működéséről nagyon sok és fontos levéltári forrás található. 

 

Linkkel: Szőlészet, borászat bővebben

 

Szőlő- és borkultúra           

(Ányos Ágota – 10. g-s tanuló 2001-ben írott munkája)

 

 

 

 Simontornyán már évszázadokkal ezelőtt termesztettek szőlőt. A legrégebbi leletek a kelta időkből származnak, később a rómaiak útvonala volt. Az akkori településnek Fortiana volt a neve. Ebben az időben már virágzott a szőlőtermesztés és a mezőgazdaság a hegyoldalban. Itt egyedülálló természetes földtani alakzat, löszmélyút található, amit ritkasága és szépsége miatt érdemes lenne védetté nyilvánítani. A szőlőhegyen a legjártabb a Székelyi út (“Széköli” út), mely a régi időben is használatban volt. A kezdetén lévő putriknál szépen megfigyelhető a víz hatására beállt lekopás, mely néhol 3-4 méteres bevágást is okozott; ez a szakirodalom szerint közel 7-800 évnek felel meg. Ugyanilyen bevágást okozott az út Mózsé-hegy alatti Malom utca végén, tehát a másikkal közel egykorú lehet. Látható ebből, hogy a szőlőművelés nálunk már szép múltra tekint vissza, mert csak azóta kophattak ki ezek az utak, amióta a szőlőket munkálják.

A Székelyi úton lévő pincelakásokban hosszú évtizedeken át éltek. Mindez az iskolai anyakönyvek lakáscímeiből is jól látható, de egy tanulmányban is olvasható, hogy 1968 őszén a simontornyai Vak Bottyán Gimnázium tizenéves diákjai az itt lakó családok életkörülményeit vizsgálták. A putri lakásokat később pincéknek használták. Még ma is látszanak az út napsütötte oldalában kivájt négyzet alakú üregecskék, melyek galambdúcként szolgáltak. A lakások ajtaja a szemközti löszfalban ma is ugyanúgy megtekinthető. Egyes barlanglakások közel 25 méter hosszan benyúltak a felettük lévő szőlők alá. Fűteni nem nagyon kellett ezeket, hiszen a leghidegebb időkben is tíz fok felett volt a hőmérsékletük. Pillanatnyilag elhanyagolt, csúnya állapotban vannak.

Mit is lehetne velük kezdeni?

·         Berendezni korhű lakásnak lóca, hokedli, petróleum lámpa stb. bútorokkal

·         Borkóstoló pincének kialakítani

·         Bormúzeumot létrehozni

·         Vendéglőt nyitni igazi, egyszerű, régi ételekkel, amit akár a vendég maga is elkészíthet, majd elfogyaszthat. Ilyen ételek pl. kacsazsíros kenyér, hagymával, paradicsommal, lángos, fánk, héjában sült krumpli szalonnával, kovászos uborkával stb.

 

A skanzenszerűen felújított, rendbehozott építményekben eltöltött kellemes időtöltés után elindulhatunk megnézni a szőlőhegyet, melynek termését a Pécsi Püspöki Pince is számontartja.

 

1998-ban alakult meg a Tolnai borvidék, mely három körzetre különíthető: a Tolnai körzetnek Paks a központja, ahol többnyire kadarkát termesztenek. A második a Völgységi körzet, ez a vörösbor hazája, minden igényt kielégítenek az itt termett kitűnő vörösborok. A északkeleti területnek Tamási a központja, túlnyomórészt fehér borok jellemzik e körzetet, a fajták zöme a modern, jól eladható csoportba tartozik: Olasz Rizling, Chardonnay, Tramini.

 Ez utóbbi körzethez tartozik Simontornya is. Itt elég széles választék van szőlő- és borfajtákban. Csak néhányat azok közül, melyeket a simontornyai szőlőhegyen minden évben szüretelnek a termesztők: Sauvignon Blanc, Olaszrizling, Rajnai Rizling, Rizling, Sárga Muskotály, Kadarka, Kékfrankos, Zwiegelt, Piros Tramini, Piros Cirfandli, Csabagyöngye, Saszla, Szürkebarát, Zöld Vertelini, Cabernet Franc. Hagyománnyá vált, hogy évente megrendezésre kerül a borverseny a várban, melynek zsűrijében neves szakemberek vesznek részt.

Nemrégiben alakult meg a Tolnai Borút Egyesület, melynek vendégváró települései önfeledt szórakozással, sok szép látnivalóval, kiváló borokkal és igazi hagyományos ételekkel lepik meg az arra járót. Az egyesület egyik alapító tagja Beck Tibor kertészmérnök, aki Simontornyán szőlősgazda és bortermelő. Hagyományos eljárással, nagy gondossággal készíti borait, melyek minőségét hazai és nemzetközi borversenyeken elért eredményei bizonyítják.

 

Érdemes lenne még a volt Ferences rendi Kolostor régi pincéjében, az ún. papok pincéjében is kialakítani borkóstoló helyiséget, ahol a kóstoló után a kereskedők leadnák megrendelésüket a kívánt borfajtára és annak mennyiségére.

 

Egyre több holland és külföldi befektető vásárol szőlőt, és a szabadságukat is itt töltik. Több reklámmal, jobb piackutatással és széleskörű marketingmunkával ugyanúgy keresetté, piacképessé lehetne tenni a Simontornyán termett borokat, mint a Szekszárdi Kadarkát.

A szőlőhegy egy külön „városrész”, ahol sokkal könnyebb eltévedni, mint bent a városban. Több napos sétával fel lehet deríteni az egész szőlőhegyet, de lényegesen gyorsabb és sokkal kényelmesebb megtenni mindezt lóháton.

 

 

1718-ban Simontornyán tartott megyegyűlésen merült fel először, hogy Styrum gróftól telket vásárolnak állandó megyeháza építése céljára. 1724-ben a megyei közgyűlésen, Dorogon született döntés alapján lett Simontornya Tolna vármegye székhelye.

A terv 1727-ben valósult meg, a vármegye egy 40-42 méteres kéttornyú épületet emelt tanácsteremmel, boltozatos levéltárral, hivatali helyiségekkel, várnagy- és hajdúlakással, 20 lóra istállóval és pincebörtönnel. Ezzel Simontornya vált Tolna vármegye első állandó székhelyévé.

Több érdekes döntés kötődik a helyhez. 1725-ben a tűzesetek elkerülésére a megyegyűlés rendelet hozott, miszerint száz botütés terhe mellett tilos a dohányzás.

Simontornya egykori rangjáról tanúskodik az a tény, hogy a megyei közgyűlés 1727-től 1784-ig Simontornyán működött. Az ingoványos helyre épült megyeházát azonban gyakran elöntötte a magas talajvíz, ilyenkor a rabokat is menteni kellett a pincéből, az ügyesebbek meg is szöktek.

 A süllyedő épület helyett új megyeháza létesítése mellett döntött a megyegyűlés 1779-ben. Ekkor esett a választás a Szekszárdon megszűnt apátság épületeire.

 

 


Simontornya mezőváros, Simontornya község és a Simontornyai járás főszolgabírói pecsétje

Az 1848/49-es szabadságharc már 2000 fős mezővárosként, járási székhelyként érte Simontornyát, de a hadi események nem érintették közvetlenül a települést.  Két nevezetes szabadságharcosról azonban tudunk: Pillich Ferenc gyógyszerészről, aki fiatal fiúként állt a szabadságharc seregébe és az ugyancsak fiatal dr. Bleicher Lajos zsidó orvosról. Mindketten a simontornyai temetőben alusszák örök álmukat.

 

A dualizmus korában ugyan a lakosság jelentős része a földből és a szőlőből élt, de a vasútépítés és az iparosodás más irányba is terelte a lakosságot. Egyre nőtt a kisiparosok és a vasutasok száma, s nőtt a lakosság száma is. 1870-ben 2629-en, 1890-ben 3048-an éltek Simontornyán. A fejlődést tanúsítja az állandó gyógyszertár, a két fűszer- és vegyeskereskedés, a két divatáru üzlet. Mindezeken túl a múlt század végén már működött a településen olvasó-, lövész-, iparos- és tűzoltó egylet, Úri Kaszinó és közkönyvtár.  

 

Az I. világháború lefékezte a fejlődést, de nem tudta azt megállítani, tovább nőtt a kisiparosok száma és a hagyományos szakmák mellett újabbak is elterjedtek: pl. kályhás, géplakatos, kárpitos, szobafestő. A bőrgyár is ekkor indult gyors fejlődésnek. Ebben az időben Simontornya lakossága tovább nőtt, 1930-ban 3843-an, 1938-ban 4552-en laktak a községben, amiben nem kis szerepe volt a bőrgyárnak.


Neosoft